Gáll Antónia

Gáll Antónia vagyok, édesanya és Access Bars® Facilitátor. 13 évvel ezelőtt érkezett a legnagyobb ajándék az életembe — a kisfiam, Olivér.

Szerető, felelősségteljes szülőként mindent megtettünk azért, hogy a legjobb helyen legyen: olyan óvodát és iskolát kerestünk, ahol szabadon kibontakozhat, ahol minél tovább maradhat gyermek, és ahol a pedagógusok szívből, hivatásként foglalkoznak a gyerekekkel.

Hamar kiderült — ahogy azt sok szülő tapasztalja —, hogy nincs tökéletes hely. Kiscsoportos és normál tantervű iskolákban egyaránt találkoztunk olyan helyzetekkel, amelyek Olivérre negatívan hatottak. Az iskolai szorongás és a hiperaktivitás jelei egyre erősebbek lettek.

Olivér küzdelmei indítottak el azon az úton, hogy megoldást keressek neki. Pszichológushoz, kineziológushoz jártunk — de átütő eredményt sehol sem értünk el. Addig, amíg rá nem találtam az Access Bars®-ra.

Először magam próbáltam ki – és ami belül megváltozott, az meggyőzött. Ezután elvégeztem a képzést három különböző Facilitátornál is, hogy minél többet lássak, tapasztaljak és valóban érteni tudjam ezt a módszert.

De a lelkesedésem nem állt meg itt. Az Access Consciousness^® alapozó tanfolyama még tovább tágította a látókörömet – olyan lehetőségek nyíltak meg előttem, amelyeket korábban el sem tudtam képzelni. Egyre inkább érzem: ez még csak a kezdet.

Olivéren is elkezdtem használni a Bars^®-t – hiszen ő volt a kiindulópontja az egész folyamatnak – és saját szememmel láttam, hogy segít. Ekkor jött a felismerés: nemcsak neki segíthet.

Olivér születése után vettem észre, hogy mennyire könnyen kapcsolódom a kisgyerekekhez — és ők is hozzám. Ez természetesen hívott a bébiszitterezés felé: több családnál is felügyeltem gyerekekre, és minden egyes alkalommal megerősített abban, hogy ez az én helyem.

Amikor Facilitátor lettem, egy pillanatig sem volt kérdés: elsősorban gyerekeknek szeretnék segíteni. Mert tudom, milyen az, amikor a szülő tehetetlenül nézi, hogy a gyereke szenved — és nem tudja, mit tegyen. Én is ott voltam.